Milyen az ultrahangos vizsgálatok által kapott kép felbontása?

Az orvostechnika, így a képalkotó vizsgálatok is jelentős fejlődésen mentek keresztül az elmúlt évtizedekben. Azonban az kérdés, hogy egyszer eljutunk-e egy olyan szintre, amikor az orvos 100%-ig élethű képet kaphasson egy feltárás nélküli testfeltérképezés során. Vonjunk egy egyszerű párhuzamot a televíziós és az ultrahangos képalkotás között és meglátjuk az okokat.

A monitorok és televíziók fejlődése rendkívül szembetűnő. Az első számítógépes monitorok az 1950-es években jelentek meg, ami a már létező CRT technológián alapult. Ennek lényege az volt, hogy a monitor mögött számtalan olyan cső helyezkedett el, amelyek foszfort tartalmaztak, ami, ha elektromosságot kapott, akkor fényt bocsátott ki.

A 90’-es években jelentek meg az első, modernebb LCD technológiák, amelyet a mai napig fejlesztenek a gyártók. Ugyan volt még egy technológia, a PDP, azaz plazma irány is, de ennek előállítási költsége túl magasnak bizonyult, ezért nem tudott érdemben elterjedni, illetve, az LCD, mint alternatíva vonzóbb megoldás lett.

Az ultrahang esetében sokkal komplexebb a helyzet, mivel nem egyszerűen egy, kifejezetten kijelzőre készített pixeleket kell megjeleníteni, mint amilyen egy film, vagy egy szoftver megjelenése, hanem ultrahang segítségével kell a test adott részét feltérképezni, ezért komolyabb technológiára van szükség.

Fontos tudni továbbá, hogy az orvostechnikában magas frekvenciájú ultrahangot használnak, amit a fül már nem képes észlelni. Azonban, minél magasabb a frekvencia, annál jobb a felbontása a kapott képnek, viszont annál kevésbé képes mélyen behatolni a testben. Ez azt jelenti, hogy a mélyebben lévő szerveket csak alacsonyabb frekvencia mellett lehet láthatóvá tenni, de itt rosszabb lesz a felbontás.