Feszültségátalakítók
A feszültségátalakítók elektromos eszközök, melyek feladata az elektromos áram feszültségének megváltoztatása. Lényegi jelentőséggel bírnak számos alkalmazásban, beleértve az elektromos hálózatokat, tápegységeket és elektronikus rendszereket.
Két fő típusa van: a léptető- (step-up) és a lépcsőzetes-lecsökkentő (step-down) átalakítók. A léptető átalakítók növelik a bemeneti feszültséget, míg a lépcsőzetes-lecsökkentő átalakítók csökkentik azt.
A feszültségátalakítók működési elve az elektromágneses indukció, amelyet Michael Faraday fedezett fel 1831-ben. Egy primer tekercsbe juttatott elektromos áram mágneses teret hoz létre, amely áthatol egy másodlagos tekercsen, és ebben elektromos feszültséget indukál.
A transzformátorok – a feszültségátalakítók egyik leggyakoribb formája – a primer és másodlagos tekercsek számának arányán alapulnak. Ha a másodlagos tekercsen több menet van, mint a primeren, akkor a kimeneti feszültség nagyobb lesz (léptető), ha kevesebb, akkor kisebb (lépcsőzetes-lecsökkentő).
A feszültségátalakítók az elektromos berendezésekben széles körben használtak. Segítik az energia hatékony továbbítását hosszú távolságokon, az áramszolgáltatóktól a végfelhasználókig. Ezenkívül alapvető szerepet játszanak az elektronikai eszközökben, ahol a különböző alkatrészek eltérő feszültségeket igényelhetnek.
